Észak-nyugat Skócia a madártan, azon belül is a tengeri madarak szerelmeseinek egyik kiemelt célpontja, ahol számos Európában ritka fészkelő faj költ. A halban bővelkedő tengernek köszönhetően a vonulási időszakban is sok vonuló madárfaj található meg az apró szigetekkel tarkított parti vizeken. Egyik ilyen sziget Skye szigete, ahol társaimmal, Magyari Mátéval és Papp Viktorral volt alkalmam egy napot eltölteni egy 5 napos skóciai tanulmányút során a Grundtvig ösztöndíjnak és a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaságnak köszönhetően.
Június 18.-án a reggeli órákba a helyi vezetőinkkel indultunk el Elgol faluba, ahonnan a kiránduló hajó indult a „pelagic” túrára. Körülbelül 35 fő utas fért fel a hajóra, ami meglehetősen nehézzé tette a fotózást és tengeri madarászást. A várakozásoknak megfelelően kissé ködös, párás látási viszonyok között magyar szemnek olyan ritka és érdekes madárfajok kerültek távcső elé, mint a szula (Morus bassanus), fekete lumma (Cepphus grylle), lumma (Uria aalge), északi sirályhojsza (Fulmarius glacialis), atlanti vészmadár (Puffinus puffinus), nagy halfarkas (Stercorarius skua), pehelyréce (Somateria mollissima) és az üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis).
Lumma (Uria aalge) Fotó: Magyari Máté
A hajó 45 perc alatt ért át a kikötőbe, ahol olyan látvány tárult szemünk elé, ami mélyen beleégett a retinánkba! Ahogy közeledtünk a szigethez, az alacsony köd lassan kezdett felszállni és sejtelmesen kibontakozott előttünk a hegy, a sziklák vonulata és a páratlanul gazdag élővilága.
Szula (Morus bassanus) Fotó: Magyari Máté
Csigaforgató pár (Haematopus ostralegus) Fotó: Magyari Máté
Pehelyréce gácsér (Somateria mollissima) Fotó: Magyari Máté
A kirándulók legnagyobb örömére a hajó megközelített több olyan sziklacsoportot is, amin borjúfókák (Phoca vitulina) tucatjai pihentek, köztük számos fiatal egyed is volt, jelenlétükkel fotótémát biztosítva az önkívületi állapotba került fotósoknak.
Borjúfókák (Phoca vitulina) Fotó: Magyari Máté
A parti sziklákon parti pityerek (Anthus petrosus) hangoskodva kergetőző csigaforgatók (Haematopus ostralegus), dolmányos sirályok (Larus marinus) és ezüstsirályok (Larus argentatus) költöttek. A két órás ottlétünk alatt a parti vizeket folyamatosan pásztázták a sarki csérek (Sterna paradisea), ami szintén ritka faj a Kárpát-medencében, és köztudottan a madárvilágban a legnagyobb távolságot teszi meg vonulása során az Északi sark és a Déli sark között.
Azt hiszem a résztvevők többségének a tengeri hajózás volt az egyik legtartalmasabb és leglátványosabb program a kint töltött 5 nap alatt.
Üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) Fotó: Magyari Máté