Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság

Biodiverzitás

Írta: Kovács Tibor

A biológiai sokszínűség a földi élet fejlődésének kiteljesedése, nem csupán számok halmaza. Megóvása olyan emberi feladat, melyet sem nézetek, sem gazdasági érdekek, sem pedig világnézeti dogmák nem rendíthetnek meg!

A körülöttünk élő állatok és növények sokszínűsége valósággal lenyűgözi az embert. Történelmünk korábbi szakaszaiban gyakorta emelkedett irodalmi rangra a buja természet leírása akár prózai művekben, akár költeményekben, de a modernkori városlakó esztétikai érzékét is csapdába ejti egy színpompás virágmező vagy egy sűrű erdő látványa. Az élőlények tárháza szinte kimeríthetetlennek tűnik, még ma is, mikor pedig már elsirattuk a dodót ( †1681), az erszényes farkast (†?1936) a falklandi pamparókát (†1876) és még számos fajt, melynek kihalását egészen pontosan dokumentáltuk. Az írott történelem előtti időkben kivadászott mamutokról, óriás lajhárokról és társaikról nem is beszélve…

Az egyik utolsó fénykép az erszényes farkasról

Az ökológia tudománya csupán a XX. század második felében kezdte el feltárni azt a hihetetlenül sokrétű és bonyolult összefüggésrendszert, mellyel jellemezni lehet a Földet benépesítő fajok együttélését és egymásra utaltságát. A táplálékhálózatok működése, a szimbiózis, a ragadozó és a zsákmány kölcsönös függése mind olyan passzus volt e tudományág fejlődésében, amely végeredményben a fajok sokféleségének jelentőségére mutatott rá. Az ökológiai rendszerek, – beleértve egy-egy biom, mint például egy esőerdő-, élőlényközösségének fennmaradása stabilabb, önszabályozó képessége kifinomultabb, ha több fajból áll össze. A biológiai sokszínűség vagy röviden biodiverzitás fogalma tehát a fajok számát és bonyolult kapcsolati hálójukat foglalja magába. A bolygó fejlődésének során a fajok száma folyamatosan nőtt, és ezt a trendet csak néhány, de annál drasztikusabb kihalási esemény szakította meg.

A fajok számának gyarapodása az elmúlt félmilliárd év során

A Földön élő élőlények valós száma nehezen becsülhető meg. A jelenleg ismert eukarióta, tehát a mikrobáknál fejlettebb élőlények számát 1,7 millióra becslik, de ez a szám valószínűleg épp csak a 15 %-át teszi ki a teljes földi fajkészletnek. Ugyan évente több ezer új állat-, gomba- és növényfajt írnak le a szakértők, mégis több száz évig fog tartani, mire a lajstromozás végére érünk.

A nagyobb élőlénycsoportok megoszlása a Földön (Az Encyclopaedia Britannica nyomán)

A biológiai sokszínűséget általában a fajok számára értjük, egy adott helyen és adott időben. Egyszóval minél több az ott élő fajok száma, annál nagyobb a biodiverzitás foka. Természetesen a kép nem ennyire egyszerű, hiszen egy közösség összetételében fontos az egyedek száma is. Nem mindegy, hogy például száz lepkefajból egynek az egyedszáma megüti a tízezret, a többié pedig csupán tucatnyi, vagy hogy mind a száz faj nagyjából azonos egyedszámmal szerepel. A tudományos igényű diverzitás-számolásoknál ezt a tényezőt is figyelembe szokták venni. A fajok száma, így maga a fajdiverzitás is, nagy általánosságban a Föld pólusai felől a trópusok felé haladva egyre növekszik. Egyes csoportoknál ez a trend nem jelenik meg ilyen világosan. A kétéltűfajok száma igen magasra ugrik az USA délkeleti államaiban, és Európán belül is magasabb északnyugaton, mint délen.

Az edényes növények biodiverzitása a Földön

A kétéltűek diverzitása a Földön

A fajdiverzitás mellett manapság egyre gyakrabban lehet találkozni a genetikai diverzitás fogalmával is. Minél sokszínűbb egy populáció genetikai állománya, annál könnyebben tud alkalmazkodni változó környezetéhez. Szélsőségesen kis genetikai diverzitás alakulhat ki beltenyésztettség mellett, ami a populáció eltűnéséhez, rossz esetben a faj kihalásához vezethet. Közismert példa a gepárd, melynek szélsőségen alacsony genetikai diverzitása vezetett ahhoz, hogy a napjainkban születő utódoknak csupán 5%-a éli meg a felnőttkort.

A gepárd genetikai változatossága rohamosan csökken

Scroll to top