Biodiverzitás napokat sokfelé szerveztek már a világban – ezek általában egy behatárolt terület rövid idő alatt történő, minél teljesebb körű felmérését jelentik, ahogy a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság által szervezett események is.
2014-ben és 2015-ben azonban a New Jersey-i Rutgers Egyetem ettől merőben különböző felmérést szervezett. A felmérést az egyetem jelenlegi és volt hallgatói, oktatói és egyéb dolgozói végezték, és mindkét évben 76 napig tartott folyamatosan. Célterület sem volt kijelölve; a résztvevőknek azokat a fajokat kellett listázniuk, amelyekkel mindennapi életük során találkoztak. A felmérés egyszerre volt kompetitív és kooperatív, hiszen a felmérők vetélkedtek egymással az adatok számát tekintve, ami sokaknak plusz motivációt adott, ugyanakkor segítséget is kérhettek egymástól vagy az adott csoport szakértőitől a határozáshoz. A listára nem vehettek fel pontosan már meghatározott fajokat (pl. állatkerti vagy múzeumi példányokat), viszont az első évben feljegyezhették azokat az élőlényeket is, amelyekkel étel formájában találkoztak, vagy szobanövényeket, hobbiállatokat is (a második évben a szabályok kissé szigorodtak).
A felmérésben az első évben 30 fő 7270 adatot, a másodikban 78 fő 11 748 adatot rögzített. A legtöbb megfigyelés (az összes adat közel fele) szárazföldi növényekről érkezett, szintén jelentős hányadot tettek ki a madarak, az adatok egytizedét adták a gerinctelenek, és mindössze pár százalékot az emlősök, halak, kétéltűek, hüllők. A meghatározott taxonok száma 2014-ben 3458, 2015-ben 3057 volt. Az egyedek több mint 90, a második évben csaknem 100 százalékát faj szintig sikerült meghatározni. A legtöbbször Észak-Amerika közismert, gyakori madarai (kék szajkó, vörös kardinálispinty, vándorrigó, kanadai lúd) kerültek szem elé. Nyilvánvaló, hogy a fajok észlelése nagyban múlt ismertségükön, méretükön, mobilitásukon és hasonló tényezőkön, így az eredmény – minden egyéb felméréshez hasonlóan – torzít, hiszen bizonyos csoportokat előnyben részesít.
Kék szajkó (Cyanocitta cristata), a felmérés során egyik leggyakrabban előkerült madár. Forrás: Wikipedia / KenThomas.us)
A résztvevőknek a felmérés befejeztével egy kérdőívet kellett kitölteniük, ami sok érdekes tanulsággal szolgált. A fajszintű határozást sokan érezték nehéz, embert próbáló feladatnak, ugyanakkor többen jelezték, hogy egyre többet vesznek észre a minket körülvevő biodiverzitásból. A határozáshoz sokan önállóan kerestek segédanyagot, mások kooperálva próbáltak megbirkózni a feladattal. Sokan nem jegyezték fel külön a Homo sapiens fajt, ami arra utal, hogy mennyire hajlamosak vagyunk magunkat a bioszférán kívül állónak tekinteni. Összességében e hosszan tartó felmérés tartósan megváltoztatta a résztvevők érdeklődését, világlátását és információszerzési szokásait, és sok hasonló akció felméréséhez szolgálhat példaként.