Új fajok leírása még ma is mindennapos esemény, köszönhetően a világszerte dolgozó mind több taxonómusnak, és a leíratlan fajok nehezen felbecsülhető, óriási számának. Azonban a mai fajleírások többsége apró, rejtetten élő, vagy főképpen molekuláris bélyegek alapján elkülöníthető fajokról szól. Ehhez képest Dél-Amerika egyik leglátványosabb gyíknemének fajszáma kevesebb mint 10 év alatt több mint a duplájára, 7-ről 15-re nőtt.
Az Enyalioides nem fajait angolul sokszor törpeleguánnak, drawf iguana-nak nevezik, ami kicsit megtévesztő, minthogy legfeljebb a hatalmas zöld és tengeri leguánokhoz viszonyítva tűnnek törpének, egyébként nem kimondottan kistestű gyíkok. Óriás rokonaiktól elkülönülten fejlődtek, a Hoplocercinae kládba vagy alcsaládba sorolják őket. Jellegzetes, robusztus, fán élő gyíkok, melyeknek testalkata igen hasonló: erőteljes fejük, tömzsi, de oldalról lapított törzsük, hosszú végtagjaik és farkuk van, hátukon alacsony bőrtaraj húzódik. Leginkább színezetükben különböznek, és mint a mellékelt képek mutatják, igen szép szín- és mintavariációk jellemzőek rájuk.
Enyalioides heterolepis Ecuador pacifikus partvidékéről (fotó: Vági Balázs)
A fajok elterjedése általában nem fed át, a két főbb területet, Nyugat-Amazóniát és a csendes-óceánparti Chocót az Andok áthatolhatatlan hegyei választják el. De az egyes fajok elterjedése az Andok két oldalán is általában szűkebb területre korlátozódik, ezért – valamint a egyes vidékek nehézkes megközelítése miatt – a jövőben sem lehet kizárni további fajok felfedezését. Omar Torres-Carvajal, a fajcsoporttal régóta foglalkozó ecuadori herpetológus és munkatársai három új faj leírását tették közzé a ZooKeys folyóirat egyik idei számában. Ezek az Enyalioides altotambo Északnyugat-Ecuadorból, az E. anisolepis Ecuador és Peru határvidékéről, valamint az E. sophiarothschildae Peru északi részéről.
Enyalioides laticeps Nyugat-Amazóniából (fotó: Vági Balázs)
Enyalioides rubrigularis Ecuador délkeleti részéről (fotó: Vági Balázs)