Madarász szemmel… Tamás Ádám madarász beszámolója a kiskunhalasi biodiverzitás napokról.
A területen észlelt madárfajok közül kiemelendő a fokozottan védett szalakóta, melynek sikerült elég jó pontossággal lehatárolni a revírjét. Érdekesség volt a megfigyelt tojó kormos légykapó, mely hazánk ritka költő faja (30-60 pár), bár nem zárható ki, hogy ez a madár egy megkésett vonuló példány lehetett. Kimutattuk többek között a kis őrgébics, parlagi pityer, lappantyú, erdei pacsirta, fekete harkály jelenlétét, melyek valószínűleg költenek a területen. Ami nem került távcső elé, de jó eséllyel fészkelnek a közelben: szarka, dolmányos varjú, fehér gólya, hantmadár, karvaly, mezei pacsirta, sárga billegető, rozsdás csuk, kuvik.
A szombaton kihúzott két darab függönyhálóval 3 példány fülemülét fogtunk és gyűrűztünk meg. A madártani felmérésben részt vett: Agócs Péter, Kiss Tamás, Dr. Pollák Edit és Tamás Ádám.
Madarász szemmel elnézegetve a többi kutatót, sokszor mosolyt csaltak az arcunkra a fűhálóval „hadonászó” gyűjtők, vagy egy-egy növénynél, csapdánál guggoló botanikusok, kisemlős kutatók, de valljuk be, mi sem vagyunk különbek, amikor az eget bámuljuk és egy másoknak fekete pontnak tűnő madarat határozunk, vagy a madárhangok kavalkádjában próbálunk meg kiigazodni.
Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, hogy részt vehettünk ezen az intenzív kutatási hétvégén!
A magam részéről izgatottan várom a hansági akciót, amely szintén hozhat madártani szempontból érdekességeket!