Sikerrel zárult a 2015. év második Biodiverzitás Napok rendezvénye. Az Aggteleki-karszton, határon átnyúló területen tartott gyűjtésen mintegy 50 fő vett részt. Az előzetes vélemények szerint egyes csoportokból pazar fajlistára lehet számítani. A derenki biodiverzitás napokon jelentős szerepet játszott a négyfős herpetológus csapat munkája. Eredményeikről Péntek Attila László számol be.
A Szögliget és Jablonca közé eső mintaterületen a száraz gyepektől és cserjésektől kezdve az üde erdőkig bezárólag számos különböző élőhelytípus fordul elő. A terület magasabban fekvő részén kevés a víz, a hegylábi részeken viszont bővizű karsztforrások fakadnak, melyek több kisebb vízfolyást táplálnak. Az élőhelyek heterogenitása alapján gazdag élővilágra lehetett számítani. A nagy és változatos terület bejárása bőségesen adott munkát a felmérőknek, akik az ország számos különböző intézményéből érkeztek fajokat gyűjteni. A csapat lelkes önkéntesekkel és természetfotósokkal vált teljessé. Végig rekkenő hőség jellemezte az időjárást, mely különösen a déli órákban és a nyíltabb területeken nehezítette meg a terepmunkát. Az erdők mélye és a szállásként szolgáló Szalamandra-ház szerencsére napközben is kellemes hőmérsékleti viszonyokat biztosított a tikkadt résztvevők számára. A sötétség beálltával felpezsdült az élet, és gazdag zsákmánnyal gyarapodtak a rovarokra, kétéltűekre vagy emlősökre fókuszáló kutatók egyaránt.
Herpetológiai szempontból különösen érdekesnek ígérkezett a terület. Az Aggteleki-karsztvidék a dunai és a közönséges tarajosgőte, valamint a vörös- és sárgahasú unka elterjedési területének határán fekszik, így jó esélyünk volt rá, hogy e fajokból hibrideket is találjunk. Tarajosgőtével ugyan nem találkoztunk, unkából viszont találtunk gyanús egyedeket a Derenk melletti mocsaras területen, továbbá a Ménesi-völgyben. Az erdei utakon található tócsákban és dagonyákban sárgahasú unkák tanyáztak. Mindegyikben kevés volt a víz a szárazság miatt.
A karsztforrások vizében és a hűvösebb patakokban több helyen bukkantunk különböző fejlettségű szalamandralárvákra. A beszédes nevű Szalamandra-háztól első este fejlámpás keresést indítottunk a szlovák határ irányába, s az út mentén számos erdei békát és barna varangyot találtunk. Az egyik apró keréknyom vizében az előbb említett két fajon kívül a sárgahasú unka több ebihala, fiatal és kifejlett egyede is előfordult. Igen nagy zsúfoltság uralkodott az apró vízállásban. Kétéltűek szempontjából a legértékesebb lelőhelynek a szlovák oldal egyik sűrűn vízinövényes karsztforrása bizonyult, melyben a sárgahasú unkán és a pettyes gőtén kívül az erdei valamint a gyepi béka kifejlett egyedeit és ebihalait is megtaláltuk. Gyepi békából többet találtunk még az utolsó napon a Szádvár hűvös szurdokvölgyében is.
A Szádvár oldalának karsztbokorerdejében Újszegi Janival mindkét reggel kerestük a pannongyíkot, viszont nem sikerült a nyomára bukkannunk. A faj a karsztvidék több más pontján is előfordul, s elvileg a szádvári élőhely is alkalmas volna számára, így nem zárhatjuk ki a jelenlétét. A nagy szárazság és a rekkenő hőség nem azonban kedvezett a megtalálásának. Többet találtunk viszont fali gyíkból és zöld gyíkból is, az utóbbi helyenként kifejezetten tömegesnek tűnt. Egy magasabban fekvő erdőszélről a fürge gyík is előkerült. A kékpettyes lábatlangyíkból egy gázolt egyedet találtunk a szlovák határ felé vezető erdei úton, egy másik elhullott példányt pedig a Szádvár oldalában. A kígyókat a Szalamandra-ház környékén talált két vízisikló képviselte. Herpetológusként a kétnapos adatgyűjtést igen sikeresnek tartom, a területen potenciálisan előforduló fajok jelentős részét sikerült megtalálnunk.