Dr. Sinigla Mónika, tagtársunk, a Magyar Természettudományi Múzeum, Bakonyi Természettudományi Múzeumának munkatársa már 3 budapesti kerületben (a VIII., XI. és XIII. kerületben) mérte fel a zuzmók állományát.
A munkák Társaságunk megbízásából, az egyes kerületek támogatásával és az ő Természeti Értéktáraikat gyarapítva valósultak meg.
A tanulmányok alább olvashatók PDF formátumban, és le is tölthetők. A zuzmókról általában alább olvashatunk.
A szöveget és a fényképeket is szerzői jog védi. Copyright @ Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság
A felmérések aktualitásáról ezen az oldalon tájékozódhatnak folyamatosan, és meg is rendelhet felméréseket a kapcsolat oldalon keresztül.
ZUZMÓK
Gyakran kisebb-nagyobb kör alakú sárga foltokra téved tekintetünk a városi fák törzsén, ami leggyakoribb dekoratív zuzmóink egyike, a sárga falizuzmó vagy másik nevén sárga kéregzuzmó.
Az iskolákban példaként ismertetik a zuzmókat felépítő alga- és gombapartner kölcsönösen előnyös együttélését, a szimbiózist, melyben az algapartner (fotobionta) a fotoszintézis útján szénhidrátokkal látja el a telepet, míg a gombapartner (mikobionta) a rögzítésben és a vízmegtartásban játszik szerepet.
Valaha a növények között tartották őket számon, ma a zuzmóképző (lichenizált) gombák csoportjaként ismerjük.
Tényként kezelendő, hogy ezen élőlények anyagcsere folyamataik során zuzmóvegyületeket állítanak elő, melyeket korábban zuzmósavaknak neveztek, kémhatásuk azonban nem minden esetben savas. Ilyen – a sárga falizuzmóban termelődő –vegyület, a parietin, ez adja a faj jellegzetesen erős sárga színét. Az árnyékban fejlődő példányok színe zöldes árnyalatú, míg fényben virító társaik egészen vakító napsárga színben pompázhatnak felületükön számos kerekded termőtesttel.
A telepet védő kutikula réteg hiánya miatt a levegőben található káros anyagok akadály nélkül elraktározódnak a zuzmótelepben, ami az érzékeny fajok elhalását, és a toleráns fajok felszaporodását idézi elő. A sárga falizuzmó toxitoleráns fajként telepkárosodás nélkül tűri a levegőszennyezettséget, a fák kérgén és mészkedvelő kőzeteken való felszaporodása a levegőminőség romlásával magyarázható.
A zuzmók minden lehetőséget kihasználnak élőhelyeik benépesítésére, még az extrém környezeti állapotokhoz is képesek alkalmazkodni. A virágos növényfajoknál sokkal érzékenyebben reagálnak a környezetükben bekövetkező változásokra. Elterjedésük nagyon széleskörű, a sivatagoktól a sarkvidékig szinte bárhol találkozhatunk velük. A boreális tűlevelű erdőkben, sivatagokban, a tengerparti sziklákon, a forró arid területeken, a magashegységekben és a trópusi esőerdőkben a zuzmók gyakran jelentős hányadát biztosítják a biomasszának és a biodiverzitásnak, továbbá a talajlakó ökoszisztémának 8-10 %-át adják.
Becslések szerint világszerte 19 409 zuzmófaj él, hazánk területén pedig 926 faj fordul elő. Hazánkban jelenleg 17 zuzmófaj áll törvényes védelem alatt: Cetraria aculeata, Cetraria islandica, Cladonia arbuscula, Cladonia magyarica, Cladonia mitis, Cladonia rangiferina, Lobaria pulmonaria, Peltigera leucophlebia, Solorina saccata, Umbilicaria deusta, Umbilicaria hirsuta, Umbilicaria polyphylla, Usnea florida, Xanthoparmelia pulvinaris, Xanthoparmelia pokornyi, Xanthoparmelia ryssolea, Xanthoparmelia subdiffluens.
A zuzmók fő növekedési formái:
- kéregtelepű zuzmók: bevonatot képeznek az aljzaton
tűzuzmók: Speciális, fejecskeszerű termőtestek fordulnak elő a nyelecskén.
- lombos telepű zuzmók: lebenyekből, karéjokból áll a telep.
- bokros telepű zuzmók: kis bokorhoz hasonlóak a telepei, melyek egy ponton tapadnak az aljzathoz.
Aljzatok (szubsztrátumok), amin előfordulnak:
- kéreglakó
- kőzetlakó
- talajlakó
Néhány, Magyarországon élő zuzmófaj:
- Evernia prunastri (bokros telepű zuzmó)
- Proparmeliopsis muralis (kéregtelepű zuzmó)
- Flavoparmelia caperata (lombos telepű zuzmó)
- Xanthoria parietina (lombos telepű, toxitoleráns zuzmó)
- Cladonia rangiferina (védett, talajlakó zuzmó)
- Solorina saccata (védett, talajlakó zuzmó)
Sinigla Mónika felvételei.
A
B
C
D
E
F
