Még a zoológusok körében is kevesen mondhatják magukat olyan szerencsésnek, hogy a bizarr megjelenésű és rejtett életmódú ingolákat élőben figyelhessék meg, ezért fontos eredmények tartjuk, hogy néhány példányuk listára kerülhetett a júniusban lezajlott derenki Biodiverzitás Napok alatt.
A vízi gerincesek között az egyik legritkább fajunknak nevezhető a tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi), ami kizárólag a Tisza vízrendszerében él. Ritkaságát jelzi, hogy a halak és körszájúak között ennek a fajnak a legmagasabb a természeti értéke, 250.000 Ft, a természetvédelem fokozott oltalmát élvezi. Hazánkból mindössze néhány helyen él önfenntartó állománya, a Jósvában, a Ménes-patakban, a Bózsvában és mellékvizében a Kemence-patakban, illetve a Felső-Tiszán.
A teste vékony, féregszerűen megnyúlt és hengeres, a farok részen elvékonyodik. Kettős hátúszója nagyjából a test középvonalában kezdődik, a páros úszói hiányoznak. A teste csupasz, pikkelytelen. A fején egyetlen orrnyílása van. A szem mögött 7-7 kopoltyúnyílás látható. Az ingolák átalakulással fejlődnek a lárváknak még nem fejlődik ki szemük, vakok. A kifejlett példányok állkapocs nélküli, korongszerű tapadó szájszervében apró fogak vannak. Elsősorban a hegy- és dombvidéki, tisztább vízfolyások jellemző faja. A lárvák teljes átalakulása általában négyéves kor után, nyár végén kezdődik meg. Az átalakult ingolák a következő tavasszal már leívnak. Ívása függ a vízhőmérséklettől, hazánkban március és április hónapokban történik, de a magasabb hegyvidéki vízfolyásokban júniusig is elhúzódhat a szaporodása. Ívás előtt a vízfolyások felsőbb részeire vonul, ahol más halak nem nagyon fordulnak elő. A lárvák elsősorban detritusz fogyasztók, de a vízben élő férgeket és a tegzeslárvákat is megeszik. Az átalakulóban lévő lárvák szüneteltetik a táplálkozást, csak a teljes átalakulást követően, már kifejlett ingolaként más halak testnedvét és testszöveteit fogyasztják. A teljes átalakulást követően még 2-3 évig élnek. Kistermetű faj, a legnagyobb egyedeinek a testhossza maximum 30 cm. A Ménes-patakban a Ménes-tó alatti szakaszon és Szögliget alatt, a torkolat feletti szakaszon összesen 3 lárvát sikerült fognunk, a Ménes-tó felett nem találtuk meg, itt egyáltalán nem sikerült halat sem fognunk. Hazai állománya mindössze 1500 egyed körül van, ezért kiemelt figyelmet érdemel!