Egyesületünk június 6-8. között tartotta meg a XII. Magyar Biodiverzitás Napot a Veszprém megyei Hegymagas határában elterülő Kongó-réten. Rendhagyó módon most a legifjabb résztvevő, a 14 éves Takács Péter beszámolóját olvashatjuk a rendezvényről.
Szombat:
Reggel 8 óra tájban érkeztem a hegymagasi szállásra, ahol Magyari Máté, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársa vezetett körbe, és mutatott be a 45 fős társaságnak. Megismerkedtem többek között Havasi Mátéval, Kovács Tiborral és Udvari Andrással.
Magyari Máté eligazítást tart. (Kerekes Andrea felvétele)
A mai nap számomra a madarakról szólt. A madarászok vezetésével indultam útnak, és velünk tartott Gyenes Adrienn is, aki szintén sokat segített a szárnyasok felismerésében. Főleg a hangok alapján folyt a határozás. Kezdetben barátposzáták (Sylvia atricapilla) és fülemülék (Luscinia megarhyhos) szóltak. Sajnos a fullasztó hőség miatt nem jöttek be igazán az ottani ritkaságok. A leggyakoribb madár, a mezei poszáta (Sylvia communis) volt, amit egész úton mindenhol láttunk. Számomra új faj volt a berki tücsökmadár (Locustella fluvatilis), de közeli fajtársa, a nádi tücsökmadár (Locustella lusciniodes) is gyakran meg-, megszólalt. A nádi énekesek közül láttunk énekes nádiposzátát (Acrosephalus palustris), nádi tücsökmadarat (Locustella luscinioides) és nádi sármányt (Emberiza schoeniclus). Madarászás után a keszthelyi egyetemistákhoz csatlakoztam rovarászni. Rengeteg pókot, többek között a szegélyes vidrapókot (Dolomedes fimbriatus) figyeltük meg. Ezen kívül csalánlevélbogár (Chrysolina fastuosa), mikroormányosok és fűzfa-tajtékos kabóca (Aphrophora salicina) került hálóba. Az ígéretes eredmények után nagy izgalommal vártam a további eseményeket, melyek másnap vártak rám.
Madarászok között (Kerekes Andrea felvétele)
Vasárnap:
Ezen a napon is 8 órára a szálláson voltam, hüllők és kétéltűek megfigyelését terveztük. Kovács Tiborral, az MBKT vezetőjével tartottam. Ahogy kiértünk Hegymagasról, egyből belebotoltunk egy elpusztult, hím barna varangyba (Bufo bufo). Kicsit továbbmentünk és kecskebékákat (Pelophylax kl. esculentus) pillantottunk meg egy nádasban. Rövid keresgélés után megállapítottuk, hogy a Felső-Kongó rét méter magas füvében nincs több látnivalónk. Ezzel a gondolattal leautóztunk az Alsó-Kongó rétre. Itt erdei béka (Rana dalmatina) és vöröshasú unka (Bombina bombina) ebihalakat figyeltünk meg egy erdei keréknyomban, de kifejlett unkát is találtunk egy fűzlápban. Ez a délelőtt is nagyon jól telt, hisz láttunk kétéltűeket és Tiborral nagyon jókat beszélgettünk. Mások azt mondanák erre a napra, hogy „hab volt a tortán”! Én azt mondom két tortát kaptam!