Joom!Fish config error: Default language is inactive!
 
Please check configuration, try to use first active language

 Biodiverzitasnap.hu - Vadregényes békászás az ócsai nádasban
EU_logo
 
 
fm logo
 
 
Hajós címer
 
 
Kapos Ternero logo
 
 
KOMETA logo
 
 
FINO FOOD kft
 
 
edf demasz kicsi1
 
 
XVI kerulet logo
 
 
logo
 
 
cimer cserkut
 
 
wildhorse energy
 
 
Drava kavics es beton
 
 
zoldszigetlogo
 
Klimakorlogo 1
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
There are no translations available.

IMG_9409a Az ócsai, igen változatos természetvédelmi terület korábbi Duna-holtágak helyén jött létre, és főként vizes élőhelyek borítják.
 
 
 
 
Az Ócsai Madárvárta közvetlen környezetére a zárt nádasok voltak jellemzőek. A tavalyi év folyamán a Duna–Ipoly Nemzeti Park nagyszabású terület-rekonstrukciót hajtott végre, mely során a nádast csatornákkal nyitotta meg és egy zsilip beépítésével létrehozott egy szabályozható, illetve egy szabályozatlan vízjárású részt. Mindkét oldalon csatornák sűrű hálózata alakult ki, melyek partjait a kikotort, nádrizómákkal összefogott iszappal erősítették meg.

A Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság (MBKT) felkérést kapott arra, hogy megvizsgálja az nagyszabású élőhelykezelés után beinduló szukcessziót. Fontos kérdés, hogy a nagy tömegben jelen lévő zöldbékák (Pelophylax esculentus komplex) miként veszik birtokba az újonnan létesített csatornákat és azok partjait. A vizsgálatba az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának munkatársai is bekapcsolódtak.

Az első terepbejárásra június 28-án került sor. Mivel az MBKT által rendelkezésünkre bocsátott gumicsónakban a csatornákon haladtunk végig, talán nem is a „bejárás” a legpontosabb kifejezés. Az eddigi egész nyárra jellemző kánikula még nem tért vissza ereje teljében, de délután így is 30 °C közelében járt a hőmérséklet. A hangtalanul sikló csónakkal igazi vadvízországba hatoltunk be, ami fiatal kísérőmben nem alaptalanul idézte fel a Tüskevár világát. A zavaráshoz nem szokott vízimadarak – rétihéják, gémek, récék – messziről a levegőbe emelkedtek előlünk, de utána még sokáig csodálhattuk röptüket a nádas felett. Egyszer csért riasztottunk meg halászat közben, máskor a csónak előtt hosszan hátrált egy kisvöcsök-pár, több időt töltve a víz alá bukva, mint felette.

IMG_9409a

Az alámerült vízi vegetáció már a kotrás óta is sokat erősödött. Mindenütt találkoztunk a rence sárga virágaival, tócsagazból, egyéb hínárfélékből pedig olyan sűrű állományok alakultak ki, hogy csak üggyel-bajjal sikerült keresztülvergődni rajtuk a csónakkal. Időnként tündérrózsa- vagy kolokántöveket· láttunk, egyelőre nem nagy számban. A hínár között halivadék bújt meg, a hatalmas termetű nagyszitakötő-imágók alapján pedig a vízi gerinctelenek és apróbb gerincesek változatos populációira következtethettünk.

Örvendetesen sokszor láttunk, hallottunk zöldbékákat a csatornákban. Az egyelőre meredek mesterséges partokat még nem nagyon használták sütkérezésre, további terepbejárások során derül ki, hogy ez változik-e a jövőben. Rajtuk kívül karcsú vízisiklókat riasztottunk meg számos alkalommal, melyek testükkel S-alakú hullámokat vetve iramodtak a part felé. A meredek partra való felkapaszkodás talán gondot okozhatott nekik, mert elsőre nem mindig találták a szárazra vezető utat, és hosszan úsztak fel s alá az iszappartok előtt.

IMG_9387a

Összességében elmondható, hogy az élőhelykezelés növelte a nádas strukturális diverzitását, és mindenképpen elősegítette a terület bejárhatóságát a szakemberek számára (fokozottan védett, engedéllyel látogatható helyről van szó!). Hogy az egyes élőlényekre milyen hatást gyakorolt, azt a hosszú távú monitoring fogja felderíteni.